« itt kezdődik!!! május 11. (P) május 13. (V) »

május 12. (Szo)

az utolsó reggel
hamar másnap reggel lett, a szülei pezsgőt és pogácsát hoztak, a taxi várhatott, míg koccintottak egyet búcsúzóul. a Déli pályaudvarnál D csatlakozott a küldöttséghez - ahogy előző nap megbeszélték. nélküle talán még évekig hezitált volna - egy ölelés a legkevesebb ezért. Apjától útravalóul egy kis fekete tarisznyát kapott, majd együtt integettek a busz után, ami őt, az anyját (meg a többi elutazót) vitte Sármellékre.

 

búcsúajándék
Korábban már bánta, hogy egy kicsit "túlbonyolította" az elutazást, de végülis mindig is szerette, ha vitték, az út kellemesen telt (hazatartó angol embereknek tolmácsolva a sofőr utasításait lehetősége nyílt némi nyelvgyakorlásra is), és amikor alulról kerülték a Balatont, Zalán át, ahol bár már régóta tervezte, még sose járt azelőtt, festői kilátással a Bélatelepi dombra és szemben a tanúhegyekre (egyszerre!), miközben a Palya Bea a Portugál>> c. számot énekelte a fülébe, azért könnyek szöktek a szemébe. szép búcsúajándék ... a hazájától.

 

a repülőtér
a Sármelléki repülőtér tényleg súlyos hely. a döcögős-sáros út egy elhagyatott voltszovjet laktanyán át szépen visszazötyögtette a nosztalgikus hangulatból, s az meg aztán, hogy pont a saját dala végére érkeztek meg - az záróakkord lecsengésére nyílt az ajtó - tényleg elégedett és várakozásokkal teli mosolyt csalt az arcára.

 

fekete
becsekkolás előtt az anyjával beültek egy feketére, hiszen a fekete tarisznya tartalma nem maradhatott titok a biztonsági ellenőrzés előtt.

rengeteg vicces és(vagy) hasznos apróság volt benne: hamubasült pogácsa és só, egy kis üveg körtepálinka, különböző magyar vonatkozású szuvenírok, budapesti lát-képeslap sorozat, kis magyarzászló, némi készpénz (fontban), egy övrecsatolható lépésszámláló készülék, valamint atyai intelmek és gondolatok szépen füzetbe kötve. tényleg mintha a marsra menne... :)

 

a bőrönd
a bőrönd persze 7 kilóval nehezebb lett a megengedettnél, a túlsúly annyiba került, mint maga a jegy. nembaj, végülis nem kirándulásra indult, de átfutott az agyán, hogy ennyi erővel csomagok helyett magával vihetett volna valaki mást inkább...

(no nem mintha bánta volna, hogy egyedül megy. hiszen ez a lényeg. az egyik lényeg.)

 

másfél útitárs
a gép visszafelé be akarta hozni, amit odefele késett, ezért a légikísérő belenyomta az első útbaeső félig üres ülésbe egy fáradt, sírdogáló, nyolc hónapos gyermek és az anyukája mellé. jól megvoltak hármasban, szembenézős szuggerálósat játszottak, így a baba hamar abbahagyta a sírást, később el is aludt. ez persze anyukának is tetszett.

álom 1: mini
fapados járat lévén, útközben az angol légikísérőlányok körbejártak mindenféle csecsebecsével, végül nem állta meg: az anyjától rámaradt (szigorúan mindenféle csecsebecsékre költendő) apró első másfél fontjából vett egy gyereksegélyező-nyereményjáték-kaparós-sorsjegyet... végülis a fődíj egy Mini Cooper! ..lett volna. amit persze nem nyert meg... pedig kezdetnek nem lett volna rossz... igaz, célnak se az.

 

késesmolnár
amíg a baba és az anyukája sétálni ment, megismekedett az ablak mellett ülő lánnyal. bírta a brutális nevét meg a stílusát. hamar rájöttek hogy több közös pontjuk van, pl lovasi, egy csomó zene, meg az, hogy elmenni otthonról. ő pl évekkel ezelőtt jött Londonba, mostanában megy ciprusra tovább. (hacsak a másik fele el nem fogadja végre, hogy ő a másik fele... de ez már másvalaki története...)

földetérés: becsapódás
leszálltak a hűvösbe. a levegőből nemsokára a föld alá kerültek, Késesmolnár nagyon hasznos segítőtársnak bizonyult, ismerte a járást (rámpán lefelé a menetirányszerinti BAL oldalon. gyalog is.. :) ) megmutatta hol a vonat, vettek metrójegyet és vicces fotókat csináltak egymásról. a föld fölé a Green Park sarkán kerültek újra és ott el is búcsúztak, valmikorvalaholig.


 

a megérkezés
egy kicsit megpihent a parkban egy padon. magakörégyűjtötte az életét.
ez volt a megérkezés pillanata.

nézte a park nagyonzöld füvét, a szürke eget, a helyi közterület fenntartó vállalat munkatársait. vendégmunkásokat. ami ő is lesz nemsokára. hazaküldte a legszükségesebb néhány smst a fontosoknak, megette az utolsó otthonrol hozott szendvicsét, vetett egy pillantást a térképre és útnak indult a Hyde Park Corner érintésével a Victoria vonatállomás felé, az "első, előremegbeszélt, londoni" találkozójára.

 

találkozni ismerősökkel
SzZs és jövendő-bendő-belije hamar megtalálták. GA (Jövendöbeli) valami újságíróedzés okán tartózkodott épp a királyságban, és nagyon király hotelszobát fizetett neki a cége South Kensington-ban, SzZs pedig látgatóban volt nála a hétvégére. Az első double-deckerezés, és a csomagok lerakása után a híres Soho-ba mentek, egy vicces-színes ázsiai étterembe sushit enni és asahi sört inni. Nagy Testvér is velük mulatott. Aztán szivaroztak és helyi sört ittak egy "igaziangol" pub-ban, így akaratlanul tanúi lehettek a kivetített eurovíziós dalfesztivál-eredményhírdetés egy értelmetlen, középső darabkájának. vicces volt söröző irónikus angolok közt nézni, ahogy az angolok a sereghajtók. tényleg nem európa ez. valami köztes izé... (mégis mars?)


(nagy testvér figyel - a TV bal felső sarkára)

 
(tudta ön, hogy angliában található a föld összes CCTV kamerájának 20%-a?)

 

holalvás
fel a csomagokért és irány London északnyugati széle. kicsit elszámolta magát, eleve 23:30 kor indult, a kései idöpont miatt félórát várt kőbánya-kispesten (Rayners Lane) a csatlakozásra, ami továbbvitte Ruislip városrészbe, a Mezőközepe utca 23-ba. Az öccse barátnőjének a szülei kijöttek elé, ahogy megbeszélték, igaz borozgatás miatt kocsi helyett végül gyalog. Már tudta, hogy nem kell sokat menni és nemsokára álomra hajthatta a fejét egy a brit filmekből jólismert családi ház felső emeletén.

 

Lajos írta | ekkor: 2007. május 19. Még nincsenek kommentek
kategória: a történet

Még nincsenek kommentek. ()

Mondd, ha fontos

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.